Irodalom - Mecenatúra akkor és most
2008. jan. 15. kedd

Írók, szerkesztők, kiadók és közművelődési szakemberek beszélgettek a Petőfi Irodalmi Múzeumban a kortárs irodalomról a Nyugat századik születésnapjának alkalmából rendezett vitán.

A beszélgetés nem nélkülözte a nosztalgikus hangulatú visszatekintést, de az előadók és a résztvevők elsősorban a jövő nagy kérdéseire koncentráltak. Fráter Zoltán irodalomtörténész nyugatos anekdotáiból egy olyan aranykor képe bontakozott ki, melyben még állami támogatás nélkül, pusztán a magánmecenatúrára (a Nyugat esetében elsősorban a Gyáriparosok Országos Szervezetének támogatására) alapozva is útjára lehetett indítani egy folyóiratot. Az irodalomtörténész érdekes párhuzamként említette meg, hogy pár évvel ezelőtt a ma is "jogutódként" működő GYOSZ kezdeményezte a Nyugat újraindítását, de a működési források végösszegének ismeretében a szövetség meghátrált...

Harsányi László az NKA elnöke az állam szerepéről beszélt az irodalom támogatásában: létezik egy "másik Magyarország", ahol a hétköznapok problémái, a politikai viták helyett a kultúráé a főszerep. Az NKA feladata az, hogy a kultúra Magyarországa fejlődjön, és ezért a maga részéről igyekszik mindent megtenni. Tavaly közvetlenül szépirodalmi támogatásként 500 millió forintot osztott ki, mely az Alap összes támogatásainak 7-8 százaléka.

Az idei év támogatási terveit három "kulturális progresszió" mentén alakítják ki: a Reneszánsz Év, a Nyugat évforduló programjai és az 1968-as év - mint fordulópont a világ kulturális trendjeiben - negyvenedik jubileuma mind a megújulás üzenetét hordozzák. Mindhárom programban hangsúlyos szerepet kap a kortárs irodalom.
 
Mint Harsányi László elmondta, az Alap forrásai általában a támogatásai a rendszer három szereplője között oszlanak meg: a kérdés mindig az, hogy közülük ki kapja a legtöbbet? Az alkotók, a kiadók vagy az olvasók? Az elmúlt 10 évben a kiadók élveztek elsőbbséget, erről a támogatási politikáról azonban bebizonyosodott, hogy nem jó. Létezik olyan modell, amelyben mindenki jól jár? Ramháb Mária, a Kecskeméti Megyei Könyvtár igazgatója azt mondta, érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni az olvasókra, a könyvtári támogatásokon keresztül. Csak tavaly 37 millió dokumentumot kölcsönöztek a könyvtárba látogatók. Az olyan könyvtári programok segítségével pedig, mint a tavaly megrendezett  országos Nagy Olvashow, a kortárs írók is lehetőséghez jutnak műveik szélesebb körben való megismertetésére. Ehhez a véleményhez csatlakozott E.Csorba Csilla, a PIM főigazgatója, aki kiemelte, hogy az Irodalmi Múzeum és más hasonló közművelődési intézmények egyre több programot indítanak kortárs írók részvételével és műveik népszerűsítésével.
 
A vitán szóba került a támogatási összegek nagysága, amely természetesen sosem lehet elég. Füzi László, az NKA Irodalmi kollégiumának új elnöke azonban leszögezte, elsősorban strukturális változásokra van szükség, a támogatások rendszerének kialakításában.
Ez nemcsak az állami támogatásokra érvényes. Budai Katalin, az OKM irodalmi referense külföldi példákkal bizonyította, hogy a civil vagy fél-civil szféra is kiveheti részét az irodalompártolásból. Az Egyesült Államokban például települések "fogadnak örökbe" írókat, akik egy-egy évig a város polgáraként, lakójaként alkotnak, a helyi közösség támogatásával. Arra is volt már példa, hogy egy börtön indított bentlakásos "ösztöndíj programot" írók számára.

Szó esett a független támogatási alapokról és díjakról is. Békés Pál, az Artisjus Díj egyik kurátora elmondta, hogy az övékhez hasonló alkotói díjak, komoly szerepet játszanak az írók anyagi biztonságának megteremtésében, ha csak egy-egy évre is.

A résztevők egyetértettek abban, hogy az üzleti szféra bevonása az irodalmi mecenatúrába egyelőre lehetetlennek tűnő feladat. A legnagyobb kérdés továbbra is az, miként lehetne érdekeltté tenni a cégeket, vállalkozókat, hogy kortárs irodalmat támogassanak.
 
Harsányi László, az NKA elnöke megerősítette, hogy bár a központi mecenatúra rendszerének megítélése gyakran kedvezőtlen, az állam nem vonulhat ki a kultúra és benne az irodalom támogatásából. Az NKA szerepe ebben azért egyedülálló, mert egyszerre "állami és civil": a központi források elosztásáról midig szakmai kollégiumainak független, civil szakértői döntenek.
 
Forrás: Kiss Huba/ALICE Csoport